A gyermeki játék fejlődése, állomásai, megsegítése
Mi jellemzi a gyermekek játéktevékenységét? Miért fontos a játék a gyermek életében? Milyen területeket fejleszt? Mik azok az intő jelek, amikre figyelnünk kell? Hogyan segíthetjük meg szülőként a játékfejlődést?
A gyermeki játék funkciói:
A különböző játéktevékenység fejleszti a tájékozódást, az ismeretszerzést, a benyomások rendszerezését, segíti az élményfeldolgozást és az önkifejezést. A fejlődésben jelentős szerepet tölt be, mivel szoros kapcsolatban áll más készségekkel, képességekkel, gondoljunk itt a gondolkodásra, a beszédre, a társas kapcsolatokra, a problémamegoldásra, kreativitásra stb. Fejleszti az ismeretek rendszerezését, a szimbólumalkotás kialakulását. A másokkal való játszás során tanulja meg a gyermek a társas kapcsolatok kialakítását, az együttlét szabályait, normáit. Az átélt örömteli vagy rossz élménnyel telt játékhelyzet újra és újra eljátszása a tapasztalatok játékos feldolgozását teszi lehetővé.
A játékfejlődést három szakaszra szokták osztani: 0-2 éves korig a gyermekre az ún. explorációs játék, 2-7 éves korig a szimbolikus játék, míg 7-8 éves kortól a szabályjáték jellemző. Az explorációs játékok közé tartoznak a gyakorló (manipulációs), funkciós, érszékszervi-mozgásos, kísérletező játékok, melyeket a gyermek önmaga örömére játszik, ismerkedik önmagával és a környezetével. Tipikus fejlődés esetén ez a játéktípus 2 éves kor körül a szimbolikus játékban folytatódik tovább. Ebben az időszakban a mintha-elem megjelenése jelzi a szimbolikus játék kezdetét, vagyis a gyermek a képzeletével megeleveníti a világot, helyettesít dolgokat, helyzeteket. A játékában minden olyan dolog megjelenik, ami vele történik, ami vele kapcsolatos, amit lát a környezetében. Amikor a szimbólumok lassan közelítenek a valósághoz, alárendelődnek szabályoknak, akkor a gyerek átlép a szabályjátékok világába (óvodáskor vége, iskoláskor kezdete). A játékokat tartalom szerint is lehet osztályozni: gyakorló, szimbolikus, konstruáló és szabályjáték.
De mi is a különbség ezek között?
A gyakorló játékok esetében beszélhetünk az érzékszervek játszó begyakorlásáról, a manipuláció-exploráció gyakorlásáról (tárgyak rakosgatása, tapogatása, forgatása stb.), a mozgások begyakorlásáról, a hang és beszéd játékos gyakorlásáról, valamint a különböző anyagokkal való játékról. A játékok megfelelő használatát mi szülők tanítjuk meg a gyermekeinknek. Ebben az esetben fontos, hogy hagyjuk gyermekünket próbálkozni, örüljünk az apró sikereinek és mindig adjunk számára pozitív megerősítést, hogy ügyes. Az érzékszervek fejlődését megtámogathatjuk különféle ingerek nyújtásával, gondoljunk itt a különböző anyagokra (tapintás fejlesztése), a hallásra (állathangok, hangszerek, járművek hangja: hiszen tanítjuk egészen kicsi kortól játékosan, hogy „Mit mond a kutyus?- Vau-vau!” vagy például „Megy az autó: brümm-brümm.”), a különböző mozgó tárgyak (például húzható kutyus, vagy teknős), vagy egyszerű kis könyvek lapozgatása, nézegetése. De a különböző mozgásos játékok is fejlesztik az idegrendszert (hintáztatás, forgatás stb.).
A manipulációs-explorációs játékoknál gondoljunk a különböző kéz és ujj játékokra, amiket szintén egész kicsi kortól kezdünk el ösztönösen játszani gyermekünkkel: Csip-csip csóka, Tapsi tapsi mamának, Borsót főztem stb.). Ide tartoznak a formák, az alak-háttér egyeztetők, illesztők, a különböző kézmozgásokkal kapcsolatos játékok: csavarás, kalapácsolás, kirakós, fűzés, szórás, gyúrás stb. Az anyagokkal való ismerkedés is nagyon fontos elem a játékok során. Gondoljunk itt a vizes játékokra (öntögessen, csurgasson a fürdőkádban fürdés közben), nyáron lehet ezt az udvaron is játszani, de nagyon fontos a homokozás, gyurmázás (amit a lakásban is lehet játszani, gondoljunk itt a kinetikus homokra, ami nem szóródik szét a lakásban), valamint ide tartozik a különböző anyagokkal történő játék, simogatás. Ezekkel mind-mind különféle érzetekhez juttattjuk a gyermeket, így segítjük a világ megtapasztalásában. A gyakorló játék a legelső ismeretek forrása, melyekkel tehát ismereteket szerez gyermekünk magáról és a környezetéről. A manipulálással különböző készségeket tud elsajátítani, mint például: fog, emel, gurít, eldob stb. Fejlődnek általa az érzékszervek és finommozgások. A nagymozgás is rendeződik. Kihatással van a beszédfejlődésre, bővül a szókincse. Ami nagyon fontos még, hogy az érzelemvilága is fejlődik tőle.
A szimbolikus játék alatt értjük az utánzó és fantázia játékokat. Ez szintén segíti a tájékozódást és az ismeretszerzést, az élményfeldolgozást, az önkifejezést, valamint a benyomások rendszerezését. Finomodnak általa az érzékszervek, fejleszti a gondolkodást, a beszédkészséget, a kommunikációt, a szimbólumfelismerést. A szerepjátékok során megjelennek a felnőtt szerepek, tevékenységek, melyeket otthon és a környezetében tapasztal a gyermek. Gondoljunk itt arra, amikor mondjuk a babakonyhában főz vagy gondoskodik a babájáról, mint anya; vagy telefonál és barkácsol úgy, mint apa. De ide tartozik az is, amikor orvososat játszunk közösen a gyermekkel. Ez oldhatja a gyermekben kialakult szorongást is az orvosi vizsgálattal kapcsolatban. A szerepjátékok közé soroljuk még a autó tologatást, szállítást, fodrászos játékot, takarítást és a boltos játékot is. A fantáziajátéknál gondoljunk olyanra, hogy például autókkal hogyan játszik a gyermekünk, szállít, rakodik, parkolózik stb. Az ilyen játékok közös átélése minőségi időtöltést jelent gyermekünk számára.
A konstruáló játék alatt gondoljunk az építő, barkácsoló, konstrukciós játékokra. Az építő játékok esetében a lényeg a létrehozáson van, mely az adott elemek felhasználásával történik. Ez egy tervező-szervező tevékenység. Kisebb korban még a nagyobb méretű kockák, duplók egymásra rakosgatása, vagy a kockák egymás mögé rakosgatása- vonatépítés a sikerélmény, nagyobb korban már nagyon összetett dolgokat képesek építeni a gyerekek a másfajta legókkal. A gyakorló játékból ez már egy továbblépés, mivel jelentést tulajdonítanak a játéknak. A barkácsoló játékoknál gondoljunk például a gyöngyfűzésre, amikor az óvodás korú kislány karkötőt készít például, tehát létrehoz valamit. A konstruáló játék fejleszti a kognitív funkciókat (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, problémamegoldás), a finommotorikát, a vizuomotoros koordinációt (látás és mozgás összehangolt működtetése), olyan különböző fogalmak megértését segíti, mint a méret, szín, mennyiség és térbeliség.
A szabály játékok alatt gondoljunk olyanokra, mint a bújócska, fogócska, labdajátékok, társasjátékok, kártyajátékok. Az ilyen játékok során a gyermeknek lehetősége nyílik az önmegvalósításra, a versenyszellem megélésére. A játék során megtanulják a szabálykövetést (ami a társadalmi integráció egyik alapja), a saját teljesítményük megtapasztalását, a kudarcélmények és sikerélmények megélését. Segít a reális énkép kialakításában.
Mik az intő jelek, amelyekre figyelnünk kell?
Ha a játékokat gyermekünk nem rendeltetés szerűén használja, vagy nagyon mechanikusan játszik a játékokkal, mindenképp fel kell figyelnünk rá. Ha ügyetlenséget, merevséget vélünk felfedezni. Ha olyat tapasztalunk, hogy bizonyos eszközöket kerül, ha taktilisan hárít (akár más anyagoknál, homoknál, gyurmánál, festéknél stb.). Ha az életkorához képest bizonyos kézmozgásokat nem tud megfelelően kivitelezni, tehát a finommotorika területén probléma merül fel (csavarás, csippentés). Ha a játékokat nyalogatja, szájába veszi, pedig az életkorából adódóan már nem kellene (hiszen a csecsemő ismerkedik úgy a világgal, a környezetével, hogy a szájába veszi, nyalogatja a játékokat). Ha nem tud két tárgyat egymással összefüggésbe hozni, egyszerre csak egy tárggyal tud játszani. Ha azt látjuk, hogy játékában nem jelenik meg a „mintha-elem”, nem játszik szerepjátékokat.
Ha azt véljük felfedezni, hogy gyermekünk játéka ötletszegény, fantáziaszegény. Emiatt nem lesz változatos a játéktevékenysége. Ha a kevés a beszéd és monoton a játéktevékenység. Ha nem tudja leutánozni a látottakat, hiszen a gyerek tanulási folyamatára ekkor még az utánzás jellemző. Ha azt vesszük észre, hogy szüksége van állandó felnőtt jelenlétre, mert nem tudja magát elfoglalni. Ha nehezen tud részt venni közös figyelmi helyzetekben. Ha a gyermekünk a későbbi életszakaszban (bölcsőde, óvoda) egyáltalán nem kezdeményez kapcsolatokat, a tárgyakkal többnyire mindig ugyanúgy játszik (például autó oda-vissza tologatása), jobban lekötik a tárgyak bizonyos elemei (például a kerekek forgása), ha a vele foglalkozó kisgyermekgondozókkal, óvodapedagógusokkal, dajkákkal nem teremt kapcsolatot, többnyire magányos tevékenységek jellemzik, ha nem vonható be közös feladatokba. Az itt említett jelekre mindenképpen figyelmet kell fordítanunk és, ha szükséges, szakemberhez kell fordulnunk.
Ez is érdekelhet
Gyurmázás: Egy fejlesztő tevékenység, melyet a gyerekek és édesanyák is imádnak
