Miért is fontos, hogy gyermekünknek egészen kis korától kezdődően tanítsuk azt, hogy hol az orrod, szemed, karod stb.? Hogyan taníthatjuk ezt játékos formában? Mire használható az otthoni tükör, a plüssállatok, a játékbaba? Íme néhány hasznos tanács a könnyebb elsajátítás érdekében, hogy a testtudat ne legyen gond.
A testtudat kialakításához elengedhetetlen a testkép, a testfogalom és a testséma fejlesztése. Fontos szerepe van a testrészek megtanulásának, hiszen a kisgyermek kezdetben a saját testéhez viszonyítva tanul meg tájékozódni a térben. Egészen csecsemőkortól kezdve taníthatjuk a testrészek neveit. Gondoljunk bele az esti fürdetésbe, öltöztetésbe, testápolóval való kenegetésbe vagy a babánknak szánt masszázsba. Ezeket az alkalmakat óhatatlanul is megragadjuk, hiszen sokszor ösztönösen mondjuk kisbabánknak, hogy mi történik vele, például: „Bedugod a kezedet a bodyba, a lábadat a nadrágba.” stb. Szép lassan beépül az idő haladtával gyermekünk tudásába, szókincsébe.
Ha játszunk vele különböző anyagú játékokkal, akkor játszhatjuk úgy, hogy a kis lábán, hasán, karján, fején simogatjuk vele. Gondoljunk itt a különböző tapintású, puha labdákra, vagy plüss állatkára, baba fésűre stb. Kísérjük egyszerű mondatokkal mindig, hogy mi történik vele, például végig gurítom a tüsis labdát a karodon, megcsikizi a tenyeredet, lábadat, talpadat stb. Ha van kedvünk és energiánk, akkor énekelhetünk mellé vagy mondókázhatunk amelyek segítik a tanulás folyamatát. Például „Megy a labda vándorútra…”, „Itt a szemem, itt a szám…”, „Én is pisze, te is pisze…” és hasonló mondókák.
A plüss állatkákat is viszonylag hamar megszeretik a kisbabák, minél több időt vannak fent, minél aktívabbak, annál több lehetőségünk nyílik arra, hogy tanítsunk nekik valami újat. A kicsik pedig nagyon érdeklődők, minden új dologra szeretnek figyelni, főleg, ha ez játékos formában történik. Például egy plüss macin lehet tanítani, hogy itt a szeme, itt az orra, szája, füle, pocakja stb. Kis kezét vezetve mutatjuk közösen is miközben mondom, hogy orra, szeme stb. Egy 13-14 hónapos baba már előszeretettel ölelgeti a plüssállatokat, szívesen bújik hozzá és arra is képes, hogy rámutasson a maci szemére vagy orrára. De ugyanezt elérhetjük egyszerű kisméretű játékbabával, amelyet a kisbabánk meg tud fogni.
Mire jó az otthoni tükör? Ha van a lakásban olyan tükör, amely esetleg szekrény ajtaján vagy a falon van és láthatja magát benne gyermekünk, akkor azt is használhatjuk tanításra. Szembe ülünk vele, ölünkbe vesszük gyermekünket és közösen játszva, mutogatva mondjuk el a testrészeink nevét. Ne csak a gyermeken, hanem magunkon is mutassuk meg, hogy hol van Anya orra, szeme, szája stb. Az életkor előrehaladtával taníthatjuk a nehezebb testrészeket is, hónalj, térd, könyök, váll stb. Fürdésnél jó lehetőség nyílik ezek érzékeltetésére a szappanozásnál. A tükör arra is nagyon jó dolog, hogy a kisgyermek testképe is fejlődjön, vagyis, hogy benyomásokat szerezhessen magáról. Azaz milyen vagyok én? Például magas, barna-szőke hajú, rövid-hosszú hajú, magas, alacsony stb. A tükör előtt is mutogathatjuk a testrészeket mondókákra.
Mozgással kísért mondóka lehet „A fejem, a vállam, a térdem…” Itt sorban közösen megérintjük az elhangzott testrészeket. Én egészen kicsi kortól kezdve szoktam mondani a karok és lábak tanításánál, hogy jobb-bal kezed, jobb-bal lábad. Itt bejön a képbe már a téri irányok tanítása is, jobbra-balra, vagy ha tornáztatjuk a babát, akkor a fel-le (karok emelgetésénél). Ehhez is mondókázhatunk: „Előre jobb kezedet., utána hátra…” Későbbi életkorban már lehet tanítani azt is, hogy milyen mozgásokat csinálunk a testrészeinkkel. Például Mit csinálhatunk a kezeinkkel? Ehetünk, integethetünk stb. Ezek különböző mozgásokat, funkciókat vezetnek be a gyermek tudásába. Ezt is észrevétlenül szoktuk csinálni, hiszen, amikor egy baba elkezdi gyakorolni a járást és az anyukája fogja a két kezét és segíti, gyakran szokott mellé énekelni, mégpedig a legtöbben a „Sétálunk, sétálunk egy kis dombra…” című dalocskát éneklik. Evvel máris tanítja azt, hogy sétál a baba a lábaival.
De testrészek tanítására kiváló játéklehetőség az orvosos játék. A legtöbb kisgyermekes családban szokott lenni ilyen játék orvosi szett. Ezen keresztül sok mindenre megtaníthatjuk gyermekünket. Mivel, hol vizsgál meg a doktornéni? Ezt a játékot azért is hasznosnak tartom, mert sok kisgyermek fél az orvostól, ezen a szerepjátékon keresztül azonban lehetőségünk nyílik arra, hogy gyermekünket felkészítsük egy-egy ilyen vizsgálatra, vagy éppen a vizsgálat után újra lehetősége nyílik arra, hogy a játékon keresztül feldolgozhassa azt az élményt, ami vele ott történt. Így megtaníthatjuk azt is, hogy mit vizsgál egy fogorvos, egy másik orvos stb. Így a belső szorongást segítjük feloldani.
A másik kiváló szerepjáték lehetőség a testrészek tanítására a babázás. A babázás is sok területet fejleszt egyszerre, ezért érdemes gyermekünk játétárába bevezetni nemtől függetlenül. A játékbabával történő játék és gondozás során számtalan lehetőség nyílik arra, hogy a testrészek neveit, a téri irányokat, az önkiszolgálás bizonyos területeit megtanítsuk gyermekünknek. A babát lehet öltöztetni, vetkőztetni, fésülni, fürdetni, etetni stb.
Készíthetünk különböző lenyomatokat, amelyeket a kisgyermekek nagyon szeretnek. Különleges élményt és tapasztalást nyújt például, ha festékbe mártjuk a kezüket vagy a talpukat és nyomot hagynak vele a papíron. Egészen más perspektívából is láthatják a testrészeiket. Fontos, hogy semmit ne erőltessünk, ha úgy érezzük, hogy nem szeretné, akkor próbáljuk meg újra később.
Készíthetünk otthon testkép kirakóst, lányosat-fiúsat. Nyomtatunk, szétvágjuk és össze kell illeszteni. Utána megnézegetjük közösen, hogy hol van a például a kislány füle, keze, lába, vagy a kisfiú feje, orra, hasa stb. Ugyanezt elkészíthetjük arc formájában is, ahova fel kell helyezni a szemeket, a füleket, orrot, szájat stb. De ilyen játékot vásárolhatunk is, ha nem szeretnénk bajlódni a készítésével. Készíthetünk egész alakos puzzle-t, mégpedig kinyomtatjuk a képet, kitakarjuk az általunk kívánt testrészeket, így lefénymásoljuk, majd a kitakart testrészeket kis képek formájában odaadjuk a gyermekünknek és megkérjük, hogy helyezze a megfelelőt a megfelelő helyre, természetesen ez már nagyobb gyermekeknek való játék. Ugyanilyen formában készíthetünk öltöztetős játékot is, amely a testrészek tanítása mellett az ún. önkiszolgálást is fejleszti (ide tartozik az öltözködés, tisztálkodás, táplálkozás, szobatisztaság, házimunka). Kereskedelmi forgalomban is kaphatók ilyen játékok, például népszerű a fa öltöztethető mackók játék. Ha nem akarunk a készítésével foglalatoskodni, akkor be tudjuk szerezni.
Összességében azt gondolom, hogy minden alkalmat igyekezzünk megragadni arra, hogy gyermekünkkel hasznos, minőségi időt töltsünk együtt, miközben játékos formában tudását bővítjük. Egy kisgyermek minden játékot és tanulást szeretni fog, ha vele töltjük az időt.
Nézd meg szerepjáték kínálatunkat.
Ez is érdekelhet:
