Mikor válik tankötelessé gyermekünk?
A jogszabály úgy rögzíti ezt a kérdéskört, hogy abban az évben válik tankötelessé egy gyermek, melyben augusztus 31.-ig betölti a 6. életévét. Ha valamilyen okból kifolyólag szeretnénk még egy évet óvodában tartani gyermekünket, akkor az Oktatási Hivatalhoz kell fordulnunk az egy év halasztást kérvényezve január 1-18.-a között. Ez eltér a korábbi évek gyakorlatához képest, hiszen eddig az óvoda hatáskörébe tartozott az iskolaérettség megítélése. A hivatal a kérvényt anélkül bírálja el, hogy magát a gyermeket látná. Ráadásul, ha nem úgy bírálja el a kérelmet, ahogy azt a szülő szeretné, akkor csak bírósági úton lehet fellebbezni. Ebben az esetben még érdemes azokat a gyermekeket is megemlíteni, akiknek valamilyen szakértői bizottság által kiállított szakvéleménye van, ő náluk a véleményben megállapított irányvonal a mérvadó.
Mik az alapvető kritériumok, amelyek az iskolaérett gyermeket jellemzik?
A legfontosabb három tényező: a testi, lelki és szociális érettség.
A testi érettség alatt érteni kell a következőket: hat éves korára eljut az első alakváltozáshoz; teste arányosan fejlett, teherbíró; megkezdődik a fogváltás; mozgása összerendezettebb, mint kisgyermekként; finommotorikája megfelelően fejlett; képes a harmonikus finommozgásra; viselkedését, testi szükségleteit képes irányítani, késleltetni; tanuláshoz szükséges képességei alkalmasak az iskola megkezdéséhez; kialakult testsémával rendelkezik; téri tájékozódása és térbeli mozgásfejlettsége megfelelően fejlett.
Lelki érettség alatt a következőket kell érteni: önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, mely mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés is; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepe van a felidézésnek; megjelenik a szándékos figyelem, mely a tanulás alapja; fokozatosan nő a figyelem tartalma és terjedelme; illetve könnyebb a gyermek számára a figyelem megosztása és átvitele; valamint kialakulóban van az elemi fogalmi gondolkodás is (hiszen kiskortól a cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás a jellemző).
Szociális érettség: egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni; késleltetni tudja szükségleteit (éhség, mosdóhasználat); feladattudata kialakulóban; feladattartása, feladatmegértése egyre ügyesebb; kitartása, munkatempója, önállósága, önfegyelme egyre érettebb.
Mi jellemző egy egészségesen fejlődő gyermekre?
Beszédjére jellemző, hogy érthetően, folyamatosan kommunikál; érzelmeit és gondolatait képes kifejezni mások számára érthető módon is; megfelelő tempóban és hangsúllyal tud kommunikálni; minden szófajt használ és különböző mondatszerkezeteket alkot; tisztán ejti a hangzókat; képes végighallgatni és megérteni mások mondandóját; elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja a legfontosabb adatait: név, lakcím, szülei neve, foglalkozása; ismeri a napszakokat; ismeri szűkebb lakóhelyét és környezetét; felismeri az időjárás és öltözködés alapvető összefüggéseit (hidegben felöltözik rendesen, nyáron pedig nem vesz fel téli overált); ismeri a viselkedés alapszabályait; elemi mennyiségi ismeretei vannak.
Az óvodai nevelés célja ezen ismeretek és képességek fejlődésének megtámogatása, az óvodás kor végére a gyermek képessé válik az együttműködésre, kapcsolatteremtésre, szociálisan éretté válik az iskolára. Természetesen a szülők is segítik ezen képességek fejlődését egészen csecsemőkortól, hiszen a sok együtt játszás, az ismeretek átadása (testrészek gyakorlása, mondókázás, közös éneklés, mesélés, szerepjátékok közös játszása stb.) mind fejlesztik a gyermek tudását, ismereteit és képességeit. Az óvodában az óvónők jelezni szokták a szülőknek, ha valamilyen eltérést vesznek észre a kisgyermeknél (akár beszédértés és kifejezés terén, a beilleszkedési nehézség terén, viselkedésprobléma terén, mozgásfejlődésbeli eltérés esetén stb.). Ezért fontos megemlíteni itt azt, hogy ha bármilyen eltérést jeleznek az óvónők, érdemes leülni velük és átbeszélni, hogy mi legyen a következő teendő a gyermek fejlődésének érdekében.
Fontos, hogy tudd!
Azt fontos kihangsúlyozni, hogy az iskolaérettség megítélésének kérdésében megfelelő kompetenciával a pedagógia szakszolgálatnál dolgozó szakemberek rendelkeznek. Mindenki megteheti, aki úgy érzi, hogy felméreti a gyermek tudását, képességeinek fejlődési szintjét. Akit alkalmasnak ítélnek, az mehet iskolába. De mit is kell tenni szülőként ahhoz, hogy kérvényezni tudjuk az egy évi halasztást?
Mindenképp az Oktatási Hivatalhoz kell benyújtani a kérvényt az iskolahalasztás érdekében. Milyen dokumentumokat érdemes csatolni? Kellenek (amennyiben vannak): orvosi, pszichológiai, gyógypedagógiai, logopédiai vélemény; óvodai vélemények (óvodai fejlődési napló megfelelő részei, óvodapedagógusi vélemény), melyek lehetőség szerint tartalmazzák a javaslatot arra vonatkozóan, hogy a gyermek még egy évet maradhasson az óvodában. Akinek valamilyen okból van már szakértői bizottság által kiállított véleménye, azt is csatolni kell.
Minél több dokumentumot tudunk benyújtani, annál nagyobb az esélye annak, hogy az Oktatási Hivatal nem fog szakszolgálati vizsgálatot elrendelni a kérelem elbírálásának érdekében. Ezen felül a szülő véleménye, tapasztalata is szükséges a kérvényhez. Fontos, hogy olyan dolgokat írjon bele a szülő, amelyek valóban a gyermek érdekeit szolgálják. Például ne azt, hogy a testvér is odajár és emiatt kérem, hogy maradhasson. Hanem például, hogy a figyelme még nem megfelelő terjedelmű, rövid ideig tud feladatokra koncentrálni; kommunikációjában elmaradott az életkorához képest; gondolkodása még fejletlen; érzelmeit és viselkedését még nem tudja megfelelően szabályozni; nem tud hosszú ideig egyhelyben ülni; nehezen tud a szabályokhoz alkalmazkodni, mozgáskoordinációja gyenge stb.
Mire érdemes figyelnünk gyermekünk fejlődésével kapcsolatban?
Otthon szülőként is tapasztalhatunk eltérést, bizonyos furcsaságokat gyermekünkkel kapcsolatban. Amennyiben beszédje nem fejlődik megfelelő tempóban. Elmaradás beszédértés és beszédfejlődés terén, mindig ugyanazt ismétli kérdésre, amit mi mondunk neki, szegényes szókincs).
Vagy mozgásfejlődésében megtorpanást, kimaradást, furcsaságokat vélünk felfedezni. Ha életkorához képest egyéb furcsaságok jelennek meg a járásában (két kezét ökölbe tartva egyensúlyozni próbál járás közben, sokszor elesik, lábujjhegyen jár esetleg még 3 évesen is).
Ha a játéktevékenysége szegényes, esetleg nem szeret bizonyos típusú, felületű játékokat, anyagokat. Ha nem jelenik meg idejében a szerepjáték; ha a játékokat nem funkciójuknak megfelelően használja, hanem például egy-egy bizonyos részlete köti csak le (például autó kerekének pörgetése).
Érdemes tanácsot kérni védőnőtől, gyermekorvostól, bölcsőde esetén kisgyermeknevelőtől. Amennyiben bármilyen kétség felmerül bennünk szülőkben gyermekünkkel kapcsolatban, merjünk az óvónőkhöz fordulni elsődleges tanácsért, hogy ők mit tapasztalnak, milyen lépéseket lehet tenni, hogyan tudjuk esetleg otthon még megtámogatni a gyermek fejlődését, illetve, hogy milyen szakember segítségét kérjük.
Nézd meg foglalkoztató füzeteinket, hogy ne érje gyermekedet meglepetés!
Ez is érdekelhet:
