Készíthetünk otthon egy komplex forgatható okos dobozt, amely a következőképpen épül fel. Szükséges hozzá egy nagyobb méretű kartondoboz (bevonva fehér csomagolópapírral), melynek három oldalát használjuk fel (természetesen lehet többet is, ha még több játékot szeretnénk belelépíteni). Hozzávalók: különböző anyagok, színes papír, kinder tojás, pötyik, kéztörlő papír gurigája, formák, hurkapálca, kisméretű szélforgó, cipzár, retesz, villanykapcsoló, kis gyereklámpa, ujjpörgettyű, festék, tükör, porszívócső, vajas doboz, cumitartó doboz vagy bármilyen kisméretű dobozka-tálka.
Így fog kinézni:
A doboz teteje az első szint, ahol van bazális stimuláció, szín- és formaegyeztetés (formabedobó, illetve pötyi segítségével). Ezen a szinten többfajta érzékszervi stimuláció is zajlik, egyszerre van jelen a hallás, látás, tapintás, a bőrérzékeletek stimulációja.
A második szint a finommotorika területe, ahol olyan eszközök találhatóak, amelyek szintén egyszerre fejlesztenek több területet, például zár reteszelés nem csak a finommotorika fejlesztését szolgálja, hanem a gondolkodásét is. De itt található még a cipzár is, illetve a cipőfűzés is. Itt is több érzékszervi modalitást is bevonunk, mivel van vizuális, auditív és taktilis érzékelést fejlesztő része. A ledes gyermeklámpa alkalmas az ok-okozat összefüggés felismerésére, a finommotorika fejlesztésére, de látásfejlesztésre is.
A harmadik szint pedig a kommunikáció fejlesztésének a szintje. Ide sorolandó az artikuláció fejlesztése: ezen belül a különböző nyelvgyakorlatok és ajakgyakorlatok végzése; a légzőgyakorlatok (fújás) és hangutánzó gyakorlatok végzése. Mindezek megerősítését szolgálja a dobozra ragasztott kis tükör, melynek segítségével maga a gyermek is látja, hogy mit csinál, illetve megerősítésként szolgálnak még a képkártyák és az alapérzelmek képkártyái. Fontos, hogy a gyermek ki tudja magát fejezni. Az eszköz használata során elengedhetetlen a kommunikáció; beszéddel kell kísérni a játékot, illetve törekedni kell az együttműködésre is.
A színek közül csak a négy alapszínt (piros, sárga, kék, zöld) használjuk a különböző feladatoknál. Formáknál a három alapforma benne van: kör, négyzet, háromszög, és beletehetünk még egy kereszt alakú formát is. Felhasználhatunk benne még különböző háztartási eszközöket, mint például a dörzsi szivacs, csiszoló papír, felmosórongy, papírkéztörlő gurigája, cumifertőtlenítő dobozka, Kinder tojás belseje, számítógépes egér, zár, gyermeklámpa, „pötyi”, villanykapcsoló, színes tollak, tükör, pudingos pohárka, porszívócső, szélforgó, kartonpapír, cipőfűző, cipzár. Életünk során fontos a környezettudatosság és az újrahasznosítás, ezért ez az eszköz készülhet többnyire az otthon megtalálható tárgyakból. A formabedobó elemeit hungarocell táblából is készíthetjük, amely egy gépünkhöz tartozott csomagolásként biztosan fellelhető a háztartásban.
Festéshez az otthon talált temperákat használhatjuk. Rögzítéshez ragasztó pisztolyt és tépőzárat használjunk. A cipőfűzős tábla, a porszívócső, a színes kártyás tárolódoboz, a pötyis doboz tépőzárral van rögzítve, ezért ezek könnyen levehetőek. A gondolkodás területén a vajas doboz a színkártyákkal, a pötyis tárolódobozka és a színes fomák levehetőek azért, hogy kevesebb inger legyen egyszerre és nagyobb mozgástér a gyermeknek.
Hogyan játszunk a feladatokkal?
Az első szinttel kell kezdeni. Ez a gondolkodás/ érzékelés- észlelés területét fejlesztő oldal. A doboz bal felső sarkában van a bazális sarok, amely egyszerre szolgál taktilis-haptikus és vizuális információkkal. Ez a manipulációt készíti elő, ami ennél az eszköznél elengedhetetlen. A különböző textúrákkal a kéz szenzibilitására hívjuk fel a figyelmet, azaz a gyermek megtapasztalja azt, hogy bizonyos tárgyak jellegzetes tulajdonságokkal rendelkeznek. Ennek során megéli a kéz aktív használatának a lehetőségét és örömét, megtanul vele fogni és elengedni. Előkészítjük vele a finommotorikus tevékenységekhez szükséges szem-kéz koordinációt.
Az emberi test teljes felülete alkalmas az érzékelésre. A bőrön keresztül érzékelünk nyomást, fájdalmat, meleget, hideget, érintést, és a saját mozgásunk által létrejövő feszülés megváltozását. Az idegrendszer működését serkentik a különféle érzékszervi stimulációk. A bazális részhez lehet akár a Ciróka, maróka dalt is énekelni. A későbbiekben tovább lehet fejleszteni ezt a részt, például orális, szaglási és ízlelési ingerléssel, ez segítséget nyújthat az esetleges étkezési nehézségekben. Az orális ingerléssel a gyermek megtanulja a száját egyes tulajdonságok felfedezésére használni, lehet az artikulációt ingerelni ennek során, elősegítjük vele a száj-kéz koordináció fejlődését, így javulnak az evés-ivás feltételei.
A következő feladatrész a formabedobó. A három alapformát: kör, négyzet, háromszög és egy negyedik formát, ami a kereszt tartalmaz. Itt is törekedjünk csak a négy alapszínt használni: piros, sárga, kék, zöld. Ez a terület a formaállandóságot hivatott fejleszteni. Emellett az oksági viszony felfedeztetésére is alkalmas, mivel azért manipulál a formákkal, hogy valamilyen hatást (jelen esetben a lukba illeszkedést és esést) elérjen. A formaillesztés során kísérletezik is a formák használatával, mivel forgatja azokat annak érdekében, hogy beleilleszkedjenek a megfelelő lukba. Megjelenik az egyeztetés, illetve a differenciálás fejlesztése (formaegyeztetés). De ha kiszínezzük még a formák helyét is a négy színnel, akkor lehet szín szerint is egyeztetni és differenciálni. Fontos fejlesztési területe még ennek a saroknak a feladattudat és feladattartás elősegítése (figyelem irányítása a feladatra, egyszerű feladat önálló végzése, illetve egyszerű feladathelyzetek váltogatása).
Ezután jöhet a színes torony. Itt készítsünk képkárytákat (nem fontos nyomtatott verzió, lehet kézzel is rajzolni), amik különböző torony kombinációkat jelölnek. Megkérjük a gyermeket, hogy húzzon, nézze meg az általa választott kártyát és aszerint rakja fel a toronyra a színes karikákat. Ez segít a színek megismerésében, illetve a feladattudat és feladattartás fejlesztésében is, mivel ez már egy irányított feladathelyzet. Ugyanakkor szükséges hozzá még a színek egyeztetése és differenciálása, majd az utánzás. A gyermeknek meg kell értenie azt, hogy az általa kirakott toronynak ugyanolyannak kell lennie, mint a képen szereplőnek.
Utolsó feladatként pedig az autó kirakása „pötyi” segítségével. Az autót rajzolhatjuk és színezhetjük magunk, előlyukasztjuk azért, hogy megtalálja a „pötyi” beillesztésének helyét, valamint formát is rendelünk a színekhez. Az a feladata a gyermeknek, hogy a megfelelő helyre megfelelő színű „pötyit” szúrjon. Ezzel színt és formát egyeztet újra. Ez a feladat fejleszti a finommotorikát is. Használhatunk kis és nagyméretű „pötyit” is gyermekünktől függően.
A második szint következik, azaz a finommotorika területe. Ezt már megfelelően előkészítettük az előző feladatokkal. Itt haladhat a gyermek a cipzártól a cipőfűzés felé. A cipzár fel-és lehúzogatása, illetve a cipőfűző befűzése segíti a finommotorika mellett az önellátás fejlesztését is (öltözés, vetkőzés). Szükség van hozzá a csippentő fogáshoz, amivel működtetni tudja ezeket az eszközöket. A cipőfűzős feladat tépőzárral van rögzítve, így amikor azt csinálja, megkérjük, hogy vegye le a doboz oldaláról. Ez az oldala a doboznak fejleszteni kívánja a grafomotoros készséget, a szem-kéz koordinációt és annak automatizálását, a független ujjmozgások kialakítását, valamint kommunikációt is fejleszt.
A villanykapcsoló, a számítógépes egér, a zárreteszelés, az ujjpörgyettyű mind fejlesztik az oksági viszony felismerését és megértését, valamint vizuális és akuszitikus ingereket is nyújtanak, amivel a hallási differenciálás is fejlődik. A kis méhecske alakú lámpát is tépőzárral rögzítjük, ezért amikor ideér a gyermek, megkérjük, hogy vegye le a dobozról. Itt lehet a látást is stimulálni, mégpedig úgy, hogy bekapcsolva színes tányérba tesszük a lámpát, mivel erős a fénye, és azt a gyermek szeme előtt mozgatva énekkel kísérve kellene neki követnie. Evvel jól fejleszthetőek a különböző szemmozgások: a követés, fixálás, pásztázás, illetve a tekintetváltás. A vizuális érdeklődést minden ilyen világító eszköz fel szokta kelteni. Ének lehet ebben az esetben a Süss ki napocska vagy a Süss fel nap. A végén a gyermeknek meg kell fognia napocskát szimbolizáló lámpát. Ezzel a tárgylátás is fejleszthető, mivel pontos nyúlás szükséges hozzá.
A harmadik szint a kommunikáció fejlesztése. Itt az artikulációfejlesztést helyezhetjük előtérbe. A dobozon elhelyezünk egy kis tükröt, amiben jól látja magát a gyermek, és azt, hogy mit csinál. Nyelvgyakorlatokkal lehet kezdeni. Itt folyamatosan instruáljuk a gyereket, megmutatjuk neki segítségként, hogy mit kérünk, és neki meg kell csinálnia. Feladatok: nyelv kinyújtása, nyelv ki-be húzása, fagyi nyalása, nyelv hintáztatása jobbra-balra, nyelvcsettintés (lovacska hang szerű). Ezután áttérhetünk az ajakgyakorlatokra.
Tátogjunk, mint a halacskák; dobjunk puszit; fújjuk fel az arcunkat, majd pukkasszuk ki; húzzuk szét ajkainkat és zárjuk össze a fogsorainkat; pergessük ujjunkkal úgy az ajkainkat (autó hangja). Ezután jöhetnek a légzőgyakorlatok, fújások: nagy levegővel fújjuk el a színes tollakat, valamint a szélforgót is. A gyermek a fújást csinálhatja eszköz nélkül is a tükörrel szemben, így látja az ajkai mozgását. Lehet váltogatni a kis és nagy levegővel történő fújást. Megkérjük, hogy tegye az egyik tenyerét a hasára, a másikat pedig tartsa a szája elé, és fújjon. Így több csatornán keresztül érzékeli mi történik a levegő fújásánál. Végül de nem utolsó sorban következhetnek a hangutánzó gyakorlatok, amikhez készíthetünk képkártyákat (kutya, cica, egér, boci, csacsi, baba).
Húzhat, az általa húzott kártyán lévő állat hangját bemutatjuk neki, majd neki is meg kell csinálnia, közben nézze magát a tükörben, így láthatja az ajkai, fogsorai, arca állását. Ez a vizuális és akusztikus figyelmét is fejleszti. Ezáltal felfedezheti a hangok közötti különbségeket. Ezt csinálhatja utána úgy is, hogy a porszívócsőbe mondja bele, így hallhatja a különbséget a hangok között. A fújásnál is használhatja a porszívócsövet. Ezt a feladatot úgy is lehet csinálni, hogy nem ő húz, hanem a vele játszó felnőtt adja neki a kártyákat, így teljesen irányított lesz ez a feladathelyzet is. Később lehet tovább bővíteni ezeket a képeket, például különböző járművek hangjai stb. Ezekkel a feladatokkal a célunk nem más, mint a beszédszervek ügyesítése.
Ezen az oldalon az utolsó feladat, hogy az alapérzelmeket kell ügyesen megfigyelnie és elsajátítania a gyermeknek. Ezek: boldog, szomorú, dühös, fél, később lehet ezeket is bővíteni, amennyiben ezeket már jól tudja gyermekünk. Ehhez a feladathoz is szükséges a tükör használata. Itt is húzhat a hurkapálcán lévő arcok közül, de azt is lehet, hogy mi adjuk neki. Megmutatjuk neki, és utána neki is meg kell csinálnia. Fontos, hogy itt is mindent kommunikáljunk, például szomorú vagyok, sírok. Így a gyermek elsajátíthatja az alapérzelmeket, ki tudja magát fejezni és könnyebben felismerheti másokon is azokat.
Ez a doboz tovább bővíthető, sőt készíthető a belsejéből ún. kis nyugisarok (ekkor nagyobb méretű dobozra van szükségünk), amikor a belső felére ragasztunk fel mindenféle textúrát, eszközöket akasztunk bele és a tetejére belülről kis karácsonyi izzósort helyezünk fel. Ezt is nagyon szokták a gyerekek szeretni. Ezek a dobozok játékosan segítik gyermekünket a különböző ismeretek megszerzéséhez. Elkészítése csak egyszeri alkalommal időigényes.
További ötletekért látogass el fejlesztő játékainkhoz.
Ez is érdekelhet:
