Hogyan fejlődik a beszéd időről időre? Mik azok a jelek, amikre érdemes felfigyelnünk? Hogyan támogassuk gyermekünk beszédfejlődését?
Újszülötteknél a legfontosabb kommunikációs csatorna a testi kontaktus, mellyel különböző ingereket nyújtunk a kisbabánknak. A kisbaba egyetlen kommunikációs eszköze ilyenkor még csak a sírás és egy-két testi mozdulat, melyre az édesanyja igyekszik megfelelő választ nyújtani: dajkálja, simogatja, megeteti, miközben hozzá beszél. Gondoljunk csak bele, mennyire más a külvilág egy újszülött számára? Eddig védett helyen volt az édesanyja pocakjában, most pedig egy zajos, fényes, ingerekkel teli világgal kell megismerkednie. A kisbabánk jelzéseit, mozdulatait igyekszünk megfejteni, mely napról napra érthetőbb, hiszen egyre jobban kitapasztaljuk azt, hogy mikor hogyan jelez, hogyan sír. Gondoljunk itt arra, hogy egy idő után meg tudjuk különböztetni azt a sírás alapján (körülbelül 2. hónap végére), hogy most éhes, fáj neki valamije, fáradt stb. Ez egy kétoldalú, kölcsönös folyamat, mellyel befolyásolják egymás viselkedését. Egyre kifinomultabbak lesznek az egymás számára küldött jelzések.
Az 1-2. hónap között észrevehető, hogy a kisbaba előnyben részesíti az emberi hangot más környezeti zajokkal szemben. Élénken reagál az arcát és szája környékét érő ingerekre. Sírására jellemző, hogy egyre kitartóbb, erőssége és mennyisége változik a korábban tapasztalhatóhoz képest. Érdemes kihasználni azokat a rövid időszakokat, amikor kisbabánk fent van, ezért egyszerű leíró szavakkal beszéljünk hozzá, használjunk gesztusokat és mimikát. A 2. hónapban megjelennek az első hangok is, általában magánhangzók formájában (eee,ööö), ezekre igyekezzünk pozitívan reagálni, bátorítani, hiszen csak akkor fog ez tovább fejlődni, ha pozitív megerősítést kap kisbabánk tőlünk. Utánozzuk kisbabánkat, reagáljunk a hangadásaira, mert így kezdjük el kialakítani a „párbeszéd” folyamatát.
A 2-4. hónapban már részben jól megkülönböztethetőek a kisbaba sírásváltozatai. Erőteljesen felfigyel az ismerős emberi hangokra. Beindul a hangadás, főként magánhangzók (a, e, ö), illetve kettős magánhangzók (eö, oá) megjelenésével. Ebben az időszakban is nagyon fontos az érintés, a testi kontaktus és a változatos dajkanyelv használata. Ebben az időszakban jelenik meg a szociális mosoly is, melynek fontos kommunikációs tartalma van és a vele foglalkozó személyeknek közvetíti. Beindul a gőgicsélés, ekkor már felfedezhetünk mássalhangzókat is, mint például m, p, b. Itt is fontos az, hogy utánozzuk őt, hiszen nagyobb kedvvel fog gőgicsélni, motivált lesz a hangadásra. Ha kimond valamit válaszoljunk rá és várjuk meg azt is, hogy ő is reagáljon az általunk adott hangra, így alakítható ki egyfajta „párbeszéd”. Ha a csecsemőnél nem alakul ki hangadás, akkor forduljunk orvoshoz, szakemberhez.
A 4-6. hónapban már biztos szociális mosollyal jutalmazza a vele foglalkozó személyt. Rendszeressé és változatossá válik a gőgicsélés. Egyre könnyebben nyugszik meg a sírásból. Fontosnak tartom, hogy az édesanya minél többször énekeljen egyszerű kis énekeket a kisbabájának. Sokszor egy ének lehet a megnyugtatás kulcsa. Minél többet hallja ugyanazt az éneket, annál jobban bevésődik számára és ebben az életszakaszban bizony már örül az ismerős dallamnak. Egyszerű dalokra gondoljunk: Egyszer egy hétpettyes katicabogárka vagy Így ketyeg az óra stb. Az 5 hónapban kifejezetten élvezi a csecsemő a saját hangi megnyilvánulásait. Igyekezzünk a jelzéseire mindig reagálni, hiszen így tanulja meg, hogy érdemes jelezni, hiszen az anyukánk mindig válaszol rá. Ebben az időszakban jelenik meg a gagyogás, ami már abban tér el a gőgicséléstől, hogy a kisbaba olyan hangkapcsolatokat hoz létre, melyek hasonlítanak az anyanyelvében jellemző hangsorokhoz. A gagyogást ismételve hozzuk létre a halandzsa párbeszédet gyermekünkkel. Minél többszöri ilyen visszajelzés hozzásegíti őt a gagyogás változatossá való fejlődéséhez. Az ébrenléti időszakokat használjuk ki, ekkor már játszhatunk vele különféle ölbéli ringatókat, melyeket egyszerű dallal kísérünk: Hinta palinta, Zsipp zsupp stb. Ha azt tapasztaljuk, hogy a gőgicsélés egyre egysíkúbb, sivárabb és nem válik gagyogássá, forduljunk orvoshoz, szakemberhez. Ha a gagyogás beindul, de kis idő után abbamarad, akkor is mindenképpen forduljunk orvoshoz, szakemberhez. Ebben az időszakban az ébrenléti ciklusokban kezükbe adhatjuk, mutogathatjuk az egészen kicsiknek készült kontrasztos babakönyveket, amelyek különböző tematikát dolgoznak fel, mint például állatok, járművek, geometriai formák stb. Rámutatással nevezzük meg a képen látható dolgot, kis kezét megfogva megsimogathatjuk azt az oldalt és megismételhetjük számára újra az ott szereplő dolog nevét. Kommunikáció fejlesztő hatásuk mellett fejlesztik az érzékelés-észlelés területét, a látást.
Ajánlás ehhez az életkorhoz:
Kontrasztos babakönyv – Állatok
Kontrasztos babakönyv – Járművek
A 6-9. hónapban a szociális mosolyt már nem csak a közvetlen családtagoknak közvetíti. Kisbabánk hangadásai egyre változatosabbak. Létrejönnek az ún. közös figyelmi helyzetek a szülő és a gyermek közt. Ekkor már megjelennek az a feléje közeledőnek szánt ún. üdvözlő hangok. Ekkor már felfigyel a saját nevére. Kisbabánk egyre tudatosabban rendezi össze a különböző már általa használt hangokat, ezért érdemes megfigyelnünk az új hangjait és megismételni neki, evvel is motiválva arra, hogy használja őket a továbbiakban is. Ez a kölcsönösség lesz a későbbi egészséges kommunikáció alapja. Ebben az időszakban figyeljük meg, hogy milyen játéktárggyal időzik és nevezzük meg azt, így a gagyogásból léphetünk tovább a szavak felé. Például, ha kisautót néz, mutassunk rá és mondjuk, hogy autó, brüm-brüm. Ne mondatokra törekedjünk még ekkor. Vagy ha kockával játszik, mutassunk rá és mondjuk, hogy kocka. Amikor már tud stabilan ülni kisbabánk akkor elkezdhetünk vele különböző ölbéli játékokat is játszani, mint például: Gyí gyí paripa. De itt már lehet vele tapsolni mondókázva: Tapsi tapsi, vagy csip-csip csókázni közösen. Minden dal és mondóka fejleszti kisbabánk ritmusérzékét, kommunikációját. Ha azt látjuk, hogy elfáradt vagy már nem érdekli különösebben az adott játék, akkor ne erőltessük, lesz alkalom még a gyakorlásra. Gyanújelként kell értelmeznünk azt, ha kisbabánk gőgicsélése egyre monotonabb vagy mennyisége egyre csökken. Ilyen esetben forduljunk orvoshoz, fül-orr gégészhez.
A 9-12. hónapban a vele rendszeresen foglalkozó, találkozó felnőtteket, gyerekeket (testvérek) már magabiztosan felismeri, rájuk néz. Már megérti és felfigyel az anya, apa, mama, papa szavakra, saját és testvérei nevére felfigyel. A gagyogása egyre inkább csak az anyanyelvében hallott hangsorokra hasonlít. Megtanulja kívánságait kifejezni, például Vegyél fel- karok kinyújtása, ugyanakkor már ki tudja fejezni azt is, ha valami nem tetszik neki, ha például valamit nem ér el, akkor hangos sírásban tör ki. Ekkor a közös figyelmi helyzetet bővíthetjük egy rajtunk kívülálló tárggyal, mely felkelti az érdeklődését, például plüss kutya vagy valami állat akár. Tegyük kicsit messzebb tőle úgy, hogy megtalálja, és miután megtalálta dicsérjük meg, hogy „Milyen ügyesen megtaláltad a kutyus!” Kis kezével közösen mutathatjuk, hogy „Itt a szeme, orra, szája.” Evvel már a tárgyak bizonyos tulajdonságaira hívjuk fel a figyelmét. Mondhatjuk, neki, hogy a kutyus mondja: vau-vau-vau. Ha utánozza, dicsérjük. Amit itt még fontos megemlíteni, hogy jó, ha a legtöbb cselekvést valami nagyon egyszerű dallal vagy mondókával kísérjük, mert evvel a napi rutint is egyszerűbben megtanulja, valamint fejleszti a kommunikációt. Például a fürdésnél énekelhetjük a Pancsi pancsi pancsi, …XY… (gyermek neve) pancsizik. Egy idő után, ha gyermekünk meghallja ezt, tudni fogja, hogy most akkor az esti fürdés következik. Az énekléshez annyit tennék hozzá, hogy se anyaként, se apaként ne foglalkozzunk avval, hogy milyen hangi adottságaink vannak, mennyire vagyunk hamisak vagy sem. A gyermekünknek nem ez a lényeg, hanem az, hogy evvel segítjük a fejlődését, minőségi időtöltést nyújtunk vele számára és megnyugtatásban is nagy segítség neki. Az első szókezdemények 10-12 hónapos kor között jelennek meg. A gagyogás kb. a gyermek 15 hónapos koráig jellemző, utána fokozatosan eltűnik. Ha a gyermek gagyogása nem lesz változatos, monoton lesz, szintén forduljunk gyermekorvosunkhoz vagy fül-orr gégészhez.
A 12-16. hónapos korban már néhány tárgyat vagy jelenséget hangutánzó szóval nevez meg: brüm-brüm az autónál, evésnél ham-ham stb, megjelennek az első kimondott szavak. Képes a nem szót kimondva vagy fejrázással, gesztussal jelezni azt, ha valamit szeretne vagy nem szeretne. Megért egyszerű, gesztusokkal kísért mondatot, például „Gyere ide!” – kezünkkel magunk felé intünk. Az aktív és a passzív szókincs is napról napra gyarapszik. Bizonyos tevékenységeket már rámutatás nélkül is tud, például eszünk, fürdünk és ő megfelelő helyre indul. Azt fontos kiemelni, hogy minden gyermek más, van, aki először a hangutánzó szavakat tudja könnyebben kiejteni, van, aki a játék nevének első szótagját (ba-baba) és vannak, akik később kezdenek el majd bármit is mondani. A hangutánzó szavaknál mondjuk el a tárgy nevét is, miközben rámutatunk, például „Maci mondja brum-brum-brum,” A tárgyak megismertetésénél törekedjünk az egyszerű, de lényeges dolgok kiemelésére. Ebben az időszakban gyermekünkre a globális beszédmegértés jellemző, vagyis az elhangzó beszéd csak egy bizonyos részét képes felismerni, a megértést a helyzethez társított külső tényezők: gesztusok, mimika, hanglejtés segítik. Ebben a korban már elővehetjük a mini böngészőket, amelyek felkelthetik kisgyermekünk érdeklődését. Színes, kemény lapos, lehet lapozgatni. Mutatással nevezzük meg az egyes elemeket a könyvben. Ilyenkor is elő lehet már venni a különböző hangutánzó könyveket, melyek általában tetszenek a kisdedeknek. Ilyen mini böngészőket lehet találni az oldalon:
Ajánlás ehhez az életkorhoz:
Keress, találj, mesélj – Járművek
Mini Keress, találj, mesélj! A tanyán böngésző
Mini Keress, találj, mesélj! Otthon
1,5- 2 éves kor körül látványosan megváltozik a kisgyermekek beszéde. Gazdagodik és bonyolódik a nyelvhasználat. Az aktív és passzív szókincs ugrásszerűen gyarapszik. A szófajok használatában még a főnevek dominálnak, de elkezdenek megjelenni az igék és más szófajok. Elkezdi kombinálni az aktívan használt szavakat. Már biztosan megérti például az „Ints pát!” és végre is hajtja kérésre. A korszak elején a gyakran használt tevékenységekre, tárgyakra következetesen ugyanazt a szót használja, például kutyusra-vau vau, evésre- nyam nyam stb. Fokozatosan jut el a szómondatokból az ún. telegrafikus beszédhez, amely már mondatszerű közlésnek számít. Itt jelenik meg a kulcsszó megértés, amely felváltja a globális beszédmegértést, vagyis a felnőtt mondandójából bizonyos szavakat ért meg és aszerint cselekszik. A hangutánzó könyvek tárházát is lehet bővíteni, melyek palettája igen széles. A Napraforgó Kiadónak vannak olyan megjelent példányai, amelyek különböző témákra vannak bontva, így segítheti gyermekünk beszédfejlődését, érzékelés-észlelés fejlődését, a finommotorikát, elkezdheti megtanulni a fő fogalom alá való rendezést, vagyis, hogy a kutya, cica, kakas állat, míg az autó, repülő, motor jármű stb. Az egyszerű könyvek bevezetésével megszerettethetjük gyermekünkkel a könyvek világát, amely az olvasóvá nevelés egyik alappillérje.
Ajánlás ehhez az életkorhoz:
Ha azt gondoljuk, hogy gyermekünk beszédértése, beszédprodukciója nem megfelelő az életkorához képest, akkor forduljunk gyermekorvosunkhoz és kérjünk tőle iránymutatást a további teendőkhöz, további szakemberekhez.
2-2,5 évesen a kisgyermek megérti az egyszerű szóbeli közléseket. Ez a távirati stílusú mondatok (kétszavas mondatok) megjelenésének korszaka. Kettős utasításokat is megért és képes azokat végrehajtani. A szókincs rohamos gyarapodása folytatódik ebben az időszakban is. Megjelennek az egyszerű mondatok is, például: Kutyus ugat. Baba eszik. Már ebben az időszakban megjelenhet az „én” szó használata, vagyis a személyes névmást magára vonatkoztatja a kisgyermek, de ez gyermekenként változó, megjelenésének egészséges korhatára a 3. életév. A mondókázás, éneklés, zenélés ebben az időszakban is maradjon a napi rutin része, hiszen továbbra is segítjük vele gyermekünk kommunikációfejlődését. Ekkor már nézegethetünk a gyermekünkkel egyszerű képeskönyveket, ahol megkeresheti és megnevezheti az általa ismert tárgyakat, állatokat.
2,5-3 évesen megjelennek az első valódi mondatok, mellettük pedig feltűnnek a leggyakrabban használt ragok, mint például a többes szám jele, tárgyrag. Már biztosan megjelenik az én vagy enyém szó. Az összetett mondatok egyre jobban érti, képes követni a folyamatos beszédet. Három-négyszavas szerkezetekben beszél, melyben már keveri a különböző szófajú szavakat. Ebben az időszakban igyekezzünk neki minél többet beszélni a környezetéről, az ott történt tevékenységről. Fontos, hogy mondandónk jól artikulált, kifejező és tagolt legyen, mert a nyelvtani szabályok többségét is ekkor sajátítják el, így ebben a folyamatban a szülő beszéde lesz a minta a gyermek számára. Törekedjünk arra, hogy kérdezzük őt, várjuk meg amíg válaszol és ha ő kérdez, mi is igyekezzünk jól válaszolni számára, evvel is megsegítve a párbeszéd folyamatának a kialakulását. Ezt játszhatjuk például a hangutánzó könyvek vagy különböző képes böngészők nézegetése közben is. Gyermekünk beszédje közben még előfordulnak élettani megakadások, emiatt ebben az életszakaszban még nem kell aggódni.
Óvodáskorban a gyermekünk nyelvhasználatában folyamatos minőségi és mennyiségi fejlődés tapasztalható a nyelv valamennyi szintjén. A gyermekek többsége sokat és szívesen beszél. Szókincsük ebben az időszakban lényegesen gazdagodik. A távirat stílusú beszéd tipikus esetben gyakorlatilag a 3. életév végére eltűnik. Az időviszonyok megértése, egymáshoz viszonyítása és kifejezése még nehézséget okoz. 3 éves kor körül megjelennek az első összetett mondatok, megjelennek az „és”, „mert” szavak a mondatok összefűzésénél. Az óvodás kor jellemzője az ún. egocentrikus beszéd, vagyis a belső gondolatmenetét kifejezi szavakkal, például „Ezt most ideteszem. És akkor vége.” Ez egy átmeneti időszak a kommunikáció és a gondolkodás között, amely kisiskolás kor elejére megszűnik, ún. belső beszéddé alakul át. A 3-4 éves kor jellemzően a „Miért?” korszaka. Ekkor jellemezhetik még megakadások beszéd közben, ami még nem dadogás, valamint kiejtési hibák is megjelenhetnek, ezért nagyon fontos, hogy a szülő tisztán, tagoltan, jól artikuláltan beszéljen, mert a helyes mintát ő szolgáltatja a gyermeknek. A beszédértés fejlődésével a mondandónk is változzon, beszéljünk összetett mondatokban is a gyermek fejlődési szintjéhez alkalmazkodva. Ha azt tapasztaljuk, hogy 3-4 évesen nem történt meg a szókincsrobbanás, a használt és értett szavak száma elmarad az életkorban elvárttól (700-900 aktív szó és ennél több passzív szó), akkor mindenképpen keressünk fel szakembert, logopédust. 4-5 éves korban már képes három részből álló utasításokat követni. Beszél az elé rakott könyvekről, képekről. Beszéde teljesen folyamatossá válik, nem jellemzik élettani megakadások. Bővített mondatokban beszél, összetett nyelvi szerkezeteket használ. Több igeidőt használ. Képes rövid mondókát, verset megtanulni és azt a többiekkel együtt mondani. Ez a korszak a folyton beszélés időszaka. Olyan erős a közlési vágy a gyermekben, hogy mindent szavakkal akar megosztani a környezetével. Játék közben is gyakorolják a beszédet, megfigyelhetjük ezt a szerepjátékok közben is, például, amikor telefonon felhívja édesapját, hogy elmondja neki, mit vesznek majd a boltban stb. Fontos, hogy legyen hozzá türelmünk, beszéltessük, hagyjuk, hogy párbeszédbe kezdjen velünk. 4-5 éves korban figyelni kell arra, hogy a nyelvtani fejlődés beindult -e, illetve, hogy a mondatalkotás nem rekedt -e meg a 2-3 szavas szinten. Ha ilyet tapasztalunk, akkor szintén ajánlott logopédust keresni. Ebben az időszakban is ajánlatos a böngészőket nézegetni, melyekkel a szókincsbővítést támogathatjuk, illetve különböző ismeretekhez juttathatjuk gyermekünket. Például az évszakos böngészőkkel könnyebben megértheti és elsajátíthatja az évszakokra jellemző tulajdonságokat.
Ajánlás ehhez az életkorhoz:
Keress, találj, mesélj! Évszakos nagy böngésző
5-6 évesen már képes hosszabb meséket megérteni, meghallgatni. Itt is fontos a helyes minta nyújtása, illetve az, hogy legyen a gyermeknek lehetősége beszélni, beszélgetni, jelenjen meg kölcsönösség. Ekkor már képes elismételni a hallott történetet. Kiejtése szinte teljesen tiszta. Szüksége van a korosztályához igazított mesékre, melyek által nem csak a szókincse gyarapszik, hanem fejlődik a képzelete, a fantáziája. Ha a beszédhangok tisztán ejtésénél problémát vélünk felfedezni, vagy az élettani dadogás nem szűnik meg, keressünk fel egy szakembert, logopédust.
Ez is érdekelhet
