Bőti Anikó gyógypedagógussal, a Játék rengeteg oldal tulajdonosával a kisgyermekek beszédfejlődéséről beszélgettünk.
Azt hiszem, erről a területről nem lehet eleget beszélni és írni. Gyakran keresnek meg ijedt szülők, és jelzik, hogy a gyermekük még 1,5-2 évesen nem mond szavakat, de mindent megért, és olyan, mintha lusta lenne beszélni.
Véleményem szerint a legfontosabb, hogy az esetleges organikus okokat kizárjuk, különösen akkor, ha sokat volt beteg, fájt a füle, esetleg a mandulái is sokszor gyulladtak. Ebben a házi gyermekorvosok tudnak utat mutatni, hiszen ők pontosan ismerik a területileg illetékes és valóban hiteles és alapos szakembereket. Fontosnak tartom kiemelni a hiteles és alapos szót, hiszen manapság, már nagyon meg kell válogatni, hogy kihez fordulhatunk.
Nálam a konzultációk során következő lépés mindig a családok napirendjének, szokásainak megbeszélése szokott lenni. Ez pedig azért fontos, mert a kommunikáció, a beszéd csak olyan közegben tud optimálisan fejlődni, ahol a szereplők erre nyitottak, figyelnek a legapróbb rezdülésekre is, és lehetőséget adnak rá.
Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de gyakran esnek a szülők abba a hibába, hogy nem veszik észre a legapróbb jeleket. Vagy annyira szeretnék, hogy a gyermek valamit mondjon, hogy nem tudják kivárni, míg ő előhívja az emlékezetéből az adott tárgynak a nevét, összekapcsolja a hangsorral majd megpróbálja kiejteni. Ugye, így leírva már jobban látszódik, hogy mennyi minden kell ahhoz, hogy akár csak egyetlen szót is kimondjon a most beszélni tanuló gyermek? Ehhez pedig időre van szükség. Gondoljunk csak arra, amikor mi -éppen az adott nyelvet tanulóként – elutazunk külföldre, és szeretnénk kérni egy gombóc fagyit.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a kommunikáció alatt nem csak a hangzó beszédet értjük. Ugyanúgy figyelnünk kell az úgynevezett nonverbális kommunikációra is: gesztusokra, mimikára, testtartásra, térközre. Hiszen a gyerekek ezekkel is üzennek nekünk, és mi is üzenünk nekik a nonverbális kommunikációs eszközökkel.
Ötletek és eszközök a beszédfejlődéshez, beszédfejlesztéshez
A teljesség igénye nélkül néhány olyan ötletet szeretnék megosztani, amit a hétköznapokban is könnyen tudnak majd alkalmazni a kommunikáció és a beszédfejlődés érdekében:
Hagyjunk időt, hogy a gyermek kifejezhesse magát. Ez sokszor nagyon idegőrlő tud lenni, hiszen ebben a felgyorsult világban ahhoz vagyunk szokva, hogy az információk zúdulnak ránk, amint kilépünk az utcára, vagy bekapcsoljuk a TV-t, számítógépet. Van egy remek szabály, amit gyakran mondok el a családoknak, ez az úgynevezett 10 mp-es szabály. Amikor egy dolgot kérdezünk várjunk, számoljunk magunkban el 10-ig és addig ne tegyünk fel új kérdést. Hagyjunk időt megérteni a kérdést, és előhívni a választ.
A beszédfejlődés elősegítéséhez a következő eszköz az, hogy kikapcsoljuk a háttérzajt, illetve amennyire lehet, csökkentjük a képernyőidőt. A WHO ajánlása alapján a gyerekek 18-24 hónapos koruk között egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, 2-5 éves kor közötti gyerekek pedig legfeljebb egy órát nézzék. Gondoljunk csak bele, hogy a mai rajzfilmek hogyan vannak megrajzolva, mennyire lehet megfigyelni a szereplők mimikáját, gesztusait, artikulációját? Milyen hangsúllyal, hanglejtéssel és sebességgel beszélnek benne, mennyire választékos szóhasználatot tanulhatnak belőle a gyerekek? Azt hiszem, ha maguk elé képzelik a meséket, akkor azt tapasztalják, hogy a legkevésbé sem hasonlítanak az élő beszédhez. Akkor nem is várhatjuk el, hogy könnyen sajátítják majd el a gyerekek a beszédet, ha ezeket nézik. Arról már nem is beszélve, hogy az idegrendszerüket a folyamatos vizuális és auditív ingerek mennyire leterhelik. Mindez megnehezíti a beszédfejlődést, így törekedjünk a képernyőidő korlátozására.
Mutassunk példát! Ez egyszerűnek tűnik, de sok idő… lehet ez közös mondókázás, éneklés, vagy tükör előtti mimikát utánzó játékok. Ezekkel a ritmusos szövegek csodás beszédfejlesztő eszközök, sőt minőségi együtt töltött időt is jelentenek.
Figyeljünk a beszédtempóra, a hangsúlyra, hanglejtésre! Sokszor hajlamosak vagyunk túl gyorsan, vagy éppen túl lassan beszélni a gyerekekkel.
Válasszunk az életkoruknak megfelelő könyveket és együtt nézegessük! Manapság már millió cikket lehet találni arról, hogy milyen könyveket milyen életkorban célszerű olvasni, lapozgatni, nézegetni! Mindig azt tanácsolom a szülőknek, hogy nem kell a benne lévő szöveget eleinte elolvasni, vagy ha olvasnak is belőle alakítsák át a gyermek aktuális élethelyzetének megfelelően. Járjanak könyvtárba, engedjék, hogy a gyermekük maga válassza ki a korának megfelelő, és számára legérdekesebb köteteket.
Folyamatosan narráljuk az eseményeket, szavakkal, majd egyszerű mondatokkal. Ugyanez igaz az érzelmekre is! Például, ha látják, hogy valamit szeretne, de még nem tudja mondani, mondják ki helyette pl. „Értem, hogy szeretnéd az autót. Tessék. Autó.”
Segítsük elő a beszédfejlődést azzal, hogy a halandzsa nyelvből, ha kihallunk egy-egy szókezdeményt, vagy szót, akkor megerősítjük, kiemeljük, kimondjuk azt. Minden ilyen helyzetben nagyon dicsérjék meg!
Mikor forduljunk szakemberhez a beszédfejlődés miatt?
Sokszor azt tapasztalom, hogy ezeknek az egyszerű praktikáknak az alkalmazásával, és egy kicsit tudatosabb odafordulással elősegíthetjük a gyermekünk optimális kommunikáció fejlődését. Ha azonban az életkorához képest, (vagy koraszülöttség esetén a korrigált korhoz képest) jelentősen lassabb fejlődést, vagy visszaesést tapasztalnak, akkor mindenképpen javaslom a szakember felkeresését, hiszen az időben elkezdett, célzott fejlesztés rendkívül fontos! Illetve ő az, aki el tudja dönteni, hogy szükség van-e segítségre.
További fejlesztő ötleteket a Játék rengeteg Facebook oldalán találhattok.
Ez is érdekelhet
Minden gyerek jó?!| Gyermeknevelési könyv óvodapedagógus szemével
