Ünnepre hangolódás | Illatok, fények és emlékek
Egy mókuskerék az életünk. Egész évben rohanunk. A munkahelyre, az oviba, bevásárolni. Folytonosan hajszoljuk önmagunkat. Mindig új célokat kitűzve szeretnénk jobbá tenni mindent vagy csak azt, ami minket érdekel.
Amit gyermekkorunkban nem kaptunk meg azt szeretnék gyermekeinknek megadni. Néha többet is adunk, mint amennyit először gondoltunk. Csak egy kicsivel szeretnénk jobbá tenni apró csodánk életét, mint amilyen a miénk volt. Igen, mindannyiunk így gondolkodik. Ez nem elítélendő, inkább csak jól átgondolandó.
Gyermekkorban, ha megkérdezik mi akarsz lenni? Sok gyerek rávágja: Felnőtt! Mert a felnőttek világa vonzó…. Aztán hirtelen belecsöppenünk és már nem biztos, hogy annyira tetszik. Éljük a saját kis életünket, melyben elrohan mellettünk az idő. Rohannak az évek, a hónapok, a hétköznapok. Benne pedig a percek. Nem elég a nap 24 órája már. Mindig várunk, vágyunk valamire, ami a szürke hétköznapokba egy kisebb fényt csempész be.
Nyáron nyaralás közben pihenünk…ha pihenünk. Év vége felé pedig egy kicsit megpihenhet testünk mellett a lelkünk is. A sok befektetett idő megtérül, amikor a család együtt van az ünnepi asztal körül. Pihen, beszélget, régi karácsonyokat idéz fel vagy éppen nevetve játszik.
Csitáry-Hock Tamás egyik bejegyzését olvasgattam és felvillant bennem: Mennyire igaz. Sokan kötelességből vásárolják meg a családi ajándékokat. Felnőttek vesznek felesleges dolgokat egymásnak. Egymást túllicitálva.
“Vajon elég lesz?… Ne vegyünk még valamit? Tavaly ő drágábbat vett. Nem? Szerintem még ezt is tegyük hozzá. Így… talán már elég lesz. Kipipáltad? Jól van. … Nem, nincs jól. Ez nem szeretet. Ez csak mutatvány, illúzió, szemfényvesztés. Mert nem az szeret, aki elhalmoz pénzért vehető ajándékokkal. Az szeret, aki pénzért nem vehető ajándékot ad. Az idejét. Nem évente egyszer. Mindig. Neked mindig. Az időmet. S benne magamat.”
Óvónőként az a feladatunk, hogy a ráhangolódás élményét adjuk meg a gyerekeknek. Dekorációkban és tevékenységeink szervezésében is úgy tervezünk, hogy egy kisebb fajta csodát tudjunk átadni. Szívet, lelket megmelengető pillanatokat próbálunk együtt átélni az ovis családokkal.
És itt jön a csavar. Csavar ahhoz képest, amit akarunk: a sokkal többet és jobbat, mint amit mi kaptunk-kal szembejön a gyermekkori szép emlékek hada. Visszagondolunk gyermekkori készülődéseinkre. Az otthon illatára, a város, a családi ház fényeire, szüleink és nagyszüleink meséire, az együtt sütögetés melletti zenehallgatás élményére. És ezt próbáljuk visszaadni. Nem akarunk nagyobbat alkotni csak annyit, amennyit a lelkünk anno átélt. Kialakítjuk saját szokásainkat, amiben nagy hangsúlyt kapnak az illatok, fények és dallamok. És rájövünk, hogy semmi sem fontosabb annál, hogy megéljük a pillanatot. Időt adva és időt kapva.
Mert:
“ A szeretetet hatalmas öröm kicsomagolni, de még nagyobb boldogság becsomagolni”🎄❤️Hozzuk felszínre lelkünk vágyait, gyermekkorunk családi készülődéseinek mélyen a szívünkben rejlő pillanatait. Öltöztessük ünneplőbe lelkünket….
Mit csinálunk mi az oviban a gyerekekkel:
Közösen dekorálunk. Mindig az évszaknak, ünnepnek megfelelően. A ráhangolódás mindig 3 héttel korábban elkezdődik. Egy-egy ünnep kapcsán verseket, meséket, népi rigmusokat, éneket és dalos játékokat, mozgásos játékokat keresünk. Ábrázolunk különböző anyagokból változatos módon. A tevékenységeinket ezek alapján szervezzük. Játékosan, cselekedtetve. Így élhetik meg a gyerekek a készülődés csodáját.
Egy játék ajánlás Tőlem Neked kedves olvasóm: Huss és pötty🗒️🖋️🎲
Asztalhoz ülünk. Kell egy darab toll, egy dobókocka és papírlap annyi, ahányan az asztalnál ülnek.
Szabály: dobunk a kockával, aki 6-ost dob elkezdi írni az asztal közepéről felkapott tollal saját papírjára a számokat 1-51-ig. Közben a többiek folyamatosan dobnak. Kikapkodják egy más kezéből a tollat, ha ők dobják a 6-ost.
(Nagy nevetés van közben, mert van aki épp csak megkapja a tollat és elkezdene írni mikor kikapják a kezéből az íróeszközt, hiszen a következőnek is sikerült a dobókockával a 6-os dobás.)
2 dobókocka esetén: 1 hatos dobás egyesével írja a számot, ha 2db 6-ost dob kettesével írja 51-ig.
Az nyer, aki először éri el az 51-et
Lehet új szabályokat alkotni: pl összeadás: a 2 dobókocka összegének kell 6-nak lenni, akkor írhat.
Végtelen a játék lehetősége.
Ezt ovisaimmal (nagycsoport néha középsősökkel is lehet) úgy játszom, hogy kockás lapot adok nekik és aki először ér a sor végére pöttyözéssel, – vagy + jel rajzolással (ezek választható lehetőségek. Csak egy legyen megadva egy játék során) az nyer. Dobni ugyanúgy kell nekik is.
Sosem volt még vita, veszekedés köztük sem. Imádják.
Egy próbát megér! Jó szórakozást.
Ez is érdekelhet
Az érzékenyítés fontossága | Hogyan támogathatjuk gyermekünket az érzelmek kezelésében?
A gyermeki kíváncsiság | 5 tipp, hogy tartsd fent az érdeklődést
