A tehetséges gyerek menedzselése, tehetséggondozás
A szülők minden gyerekükben látnak valami különlegeset, de az igazán kiemelkedő tehetség gyakran rejtve marad, és csak idővel, körültekintő figyelemmel és támogatással kerül felszínre. A tehetség felismerése és a tehetséggondozás fontos pszichológiai és pedagógiai kérdés, amely a gyerek személyiségfejlődésének és életútjának meghatározó eleme lehet.
Hogy ismerheted fel, hogy tehetséges a gyereked?
Az első lépés a kiemelkedő tehetség felismerése. Ennek megértéséhez fontos tudni, hogy a tehetségnek sokféle megnyilvánulása lehet: megjelenthet az intellektusban, a kreativitásban, a szociális érzékenységben, a sportban, a zenei vagy művészeti területeken is. A tehetség ismertető jele, hogy a gyerek egy (vagy több) területen az átlagnál jóval magasabb szinten teljesít, és ezáltal kiemelkedő eredményeket ér el.
Ha sikeresen felismerted, hogy tehetséges a gyermeked, az számodra lehetőséget ad arra, hogy megfelelően támogathasd a gyerek fejlődését, és segíthess neki kibontakozni az adott területen. A tehetség felismeréséhez azonban nem elegendő csak a kiváló teljesítmények figyelemmel követése, mert a tehetség előfordulhat az olyan területeken is, amelyek nem azonnal nyilvánvalóak vagy éppenséggel nehezen mérhetőek vagy összehasonlíthatóak.
Egy fontos szempont a tehetség felismerésében a gyerek érdeklődésének és szenvedélyének megfigyelése. A kiemelkedő tehetség általában azokon a területeken nyilvánul meg, amely felé a gyerek nagy érdeklődést mutat, és ahol örömmel tölti az idejét.
A tehetség első jelei gyerekkorban sokszor már az első években felismerhetőek.
- Az intellektuális tehetség jele lehet például a korai beszédfejlődés, a széles körű szókincs vagy a korai olvasás-írás tanulás.
- A sporttehetséget már korán fel lehet ismerni a mozgásfejlődés és a testi koordináció terén mutatott magasabb szintű teljesítmény alapján. Azonban a sporttehetség további jele lehet az érdeklődés és a lelkesedés az adott sportág iránt, valamint a kitartás és az elkötelezettség a sportolás mellett.
- Az érzelmileg tehetséges gyerekek gyakran rendelkeznek nagyobb empátiával, az érzelmek megértésével és a másokkal való kapcsolatfelvétel terén. Azonban az érzelmileg tehetséges gyerekeknek is lehetnek kihívásaik, például a túlzott érzékenység vagy az érzelmi instabilitás.
- A kreatív tehetség jele lehet a rajzolás, festés, zenei vagy színpadi előadások iránti korai érdeklődés és tehetség. A kreativitás azonban más területeken is megnyilvánulhat, például az írásban, a filmkészítésben vagy az építészetben.
Azonban fontos megemlíteni, hogy a tehetség korai jelei nem mindig egyértelműek vagy nem csak egyetlen területre korlátozódnak. A tehetség lehet több területen is megnyilvánuló és fejleszthető képesség, amelyet időben kell felfedezni és kibontakoztatni. Éppen ezért fontos a szülők számára, hogy figyelmesek és nyitottak legyenek a gyerek érdeklődési területeire, és támogassák azokat.
Tehetséggondozás | De hogyan?
A tehetséggondozás igen összetett feladat, amely sokszor komoly áldozatokat kíván meg a gyerektől és a környezetétől (család, barátok, nevelők, oktatók, edzők stb.) egyaránt. Sok buktatója lehet annak az útnak, amelyen végigmenve a tehetségből befutott szakember, sportoló, művész vagy bármi egyéb lesz. Sérülés, betegség, formaingadozás, önbizalomhiány, magánéleti problémák, tanulással való összeegyeztethetetlenség, anyagi fedezet hiánya, infrastruktúra hiánya, kudarcok, csalódások mind-mind útját állhatják a tehetség kibontakozásának. De mindezek közül talán az egyik legnagyobb problémát az jelenti, amikor a szülő a saját valóra nem vált álmát (híres énekes, színész, modell, sportoló) a gyerekén keresztül szeretné megélni, és nincs tekintettel gyereke saját céljaira és elképzeléseire, amikor rákényszeríti az adott pályára. Reméljük, hogy minden felelős szülő legfontosabb célja, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőttet neveljen a gyerekéből, még akkor is, ha a gyermekének merőben más céljai vannak az életben, mint amit a szülő elképzelt.
Mit tehetsz, ha úgy látod, hogy tehetséges a gyermeked?
Bizonyosodj meg róla. Nem csak a saját gyereked iránti elfogultság beszél belőled?
A tehetséggondozás következő lépése, hogy egyeztess a pedagógusokkal, oktatókkal, edzőkkel. Kérd ki a véleményüket. Ne ijedj meg, ha elsőre negatív véleményt kapsz. Sok későbbi szupersztárt tanácsoltak el gyerekként az általa választott pályától, hogy aztán mindenkire rácáfolva beteljesítsék álmaikat (Thomas Alva Edisont gyenge mentális képességeire hivatkozva eltanácsolták az iskolából, édesanyja saját maga tanította otthonukban. Nagyobbat nem is tévedhetett volna egykori tanára, a világ egyik legnagyobb hatású feltalálója vált belőle). Lássa a gyereket több szakember. Azonban, ha senki sem lát benne fantáziát, akkor ne te legyél az a szülő, aki szembe megy az autópályán.
Gondold végig. Vedd számba, hogy mit kíván tőled, mint szülőtől (és a család többi tagjától), és a gyerektől, hogy a tehetséggondozására és annak kibontakoztatására fókuszáljatok.
Hogyan érinti a több edzés, foglalkozás a gyerek és a család bioritmusát? Milyen anyagi háttérre van szükségetek (eszközök, ruházat, tagdíjak, táplálékkiegészítők, utazás, van-e elérhető ösztöndíj stb.)? Az élőhelyetek infrastruktúrája alkalmas-e a gyerek fejlődéséhez (megfelelő tanárok, oktatók, intézmények, sportlétesítmények stb.)? Milyen távolságokra kell napi szinten utazni, és ki hozza-viszi a gyereket? Hogyan lehet a tanulással összeegyeztetni? Hogyan tudjátok a munkátokkal összeegyeztetni? És még egy sor egyéb kérdést kell tudnod megválaszolni.
Beszéld meg vele. Ha úgy gondolod, hogy alapvetően minden feltétel adott, hogy teljes mértékben támogatni tudjátok gyereketeket, akkor célszerű megbeszélni vele a helyzetet.
Nyilván minél fiatalabb a gyerek, annál nehezebb vele hosszú távú célokról, és ahhoz szükséges elköteleződésről és befektetett energiákról, illetve a lemondásokról beszélni. Szerencsés helyzetben vagy, ha a gyerek belső motivációja erős, és elkötelezett a fejlődés és a teljesítmény iránt. Probléma leginkább a tehetséges, de lusta gyerekekkel van. Az ő motiválásuk összetett feladat, ahol a tanárok/oktatók/edzők és a szülők konzekvens és összehangolt munkájára van szükség.
Kísérd figyelemmel. A tehetséggondozás része, hogy folyamatosan figyelemmel kíséred gyermeked fejlődését, teljesítményét és eredményeit. De ne csak erre figyelj! Lásd, hogy boldog-e a gyereked.
Figyelj az intő jelekre: eredmények/teljesítmények csökkenése, amelyre mindig van magyarázat, romló tanulmányi eredmények, magatartás megváltozása, étkezési szokások megváltozása stb. Beszélj vele! Tudd, hogy mi érdekli, vagy éppen mi nem. Mi zavarja, mi okozta a változást. Legyél megértő és elfogadó, ugyanakkor ne veszítsétek szem elől a célokat. Hosszú távú fejlődésre csak azok képesek, akik testileg-lelkileg és mentálisan is rendben vannak. Amint felborul az egyensúly, a teljesítmény csökkenni kezd.
Kommunikálj. Folyamatosan kommunikálj az tanárokkal/oktatókkal/edzőkkel.
Ha van lehetőség, kérj rendszeres értékelést a gyerek fejlődéséről. Egyeztessetek, hogy miben tudsz te segíteni. Ha valamiért nem bízol az adott egyesületben, edzőben, intézményben vagy oktatóban, akkor célszerű átgondolni a folytatást. Azonban nagyon fontos, hogy ne légy türelmetlen! Minden gyereknek megvan a saját fejlődési üteme, és ez igaz a tehetségekre is. Ne azzal foglalkozz, hogy a szomszéd Pistike gyorsabban fejlődik, mert nem tudhatod, hogy hol van az ő fejlődésének a korlátja. Bízz a gyerekedben, bízz az edzőkben, oktatókban. Ha mégis váltásra adjátok a fejeteket, egyeztess az új edzőkkel, tanárokkal. Miért gondolják, hogy ők, vagy az általuk képviselt intézmény, módszertan hatékonyabb, jobb? Hogyan fogja ez a gyereked fejlődését befolyásolni? Szerintük hol a határ?
Lépj hátra egyet! A tehetséggondozás frusztráló feladat, de hagyd az oktatókat, tanárokat, edzőket dolgozni! Hacsak nem vagy olimpiai vagy világbajnok, aki ráadásul a legmagasabb szintű edzői képesítéssel is rendelkezik (ennek megfelelője behelyettesíthető a művészi vagy szakmai pályákon), akkor ne bíráld felül az edzésmódszereket, a stratégiát és a taktikát. Ezzel nem csak magadat, de a gyerekedet is kellemetlen helyzetbe hozod. Ha mégis neked van igazad, akkor lásd az 5. pontban foglaltakat.
Ne kritizálj! Soha ne kritizáld a gyereked teljesítményét! Arra ott vannak a szakemberek.
Ha azonban megkérdezi, hogy mit gondolsz, akkor mondd el őszintén a véleményedet (konstruktív módon, a gyerek életkorára, érzelmi érettségére, általános lelki állapotára tekintettel). Amikor éppen nem jönnek az eredmények, amikor megrendül az önbizalma és éppen ott akar hagyni mindent, akkor „csak” legyél mellette. Tudasd vele, hogy rád mindig számíthat. Akkor is, ha végül felhagy az álmával (reméljük, hogy erre nem fog sor kerülni).
Beszélj vele. Minél többet. Mondd el neki, hogy senkinek sincs kikövezett útja a sikerhez. Mindenkinek meg kell küzdenie érte. Számos példát fogsz találni az interneten művészekről, sportolókról, milliárdos üzletemberekről, akik a semmiből jöttek, de tehetségük, szorgalmuk és kitartásuk révén elérték az álmaikat.
Tudtad például, hogy J.K. Rowling, a Harry Potter könyvek szerzője már hónapok óta nélkülözve, nagy szegénységben élt, és egy tucat kiadó utasította el a könyvének kiadását, mire végül sikerült megállapodnia egyikükkel? Ma már milliárdos, a világ egyik legbefolyásosabb asszonya.
Vagy tudtad, hogy a világ valaha volt egyik legjobb labdarúgójának tartott és mára dollár milliárdokat érő „élő márkája”, Christiano Ronaldo olyan szegény családból származik, hogy esténként a többi utcafiúval a helyi McDonald’s hátsó ajtaján kopogtatva várták a megmaradt hamburgereket? Ahogy mondani szokták, a többi már történelem.
Legyen „B” tervetek! Rengeteg tehetség kel fel minden egyes reggel azzal a célkitűzéssel, hogy valamiben a legjobb, a legnagyobb vagy éppen az egyetlen legyen. És csak nagyon kevesüknek sikerül.
Néha rajtuk (is) múlik, néha a körülmények vagy a sors bánik el velük. Sokan nem tudják ezt feldolgozni, és életük végéig kísérti őket ez a „kudarc”. Megkeseredett, boldogtalan felnőttekké válnak. De nem kell, hogy ez történjen. Erre van megoldás. Készülni kell. Készülni kell arra, hogy sajnos bármi közbejöhet, és az álmoknak annyi. Mentálisan és lelkileg is fel kell készíteni erre a gyerekeket. Vannak kiváló szakemberek, akik tudnak segíteni (nevelési tanácsadók, pszichológusok, sportpszichológusok stb.). És legyen „B” tervetek! Gondolkozzatok el, hogy mihez kezdtek majd, ha esetleg nem jönnek az eredmények. Milyen civil pályán találhatja meg a boldogságát a gyerek? Mihez van (még) adottsága? Mi érdekli? Hagyd, hogy ő döntsön! Lehetőség szerint folytassa tanulmányait magasabb szinten. A tudást nem lehet elvenni. Arra mindig lehet építkezni.
