Az ember élete első éveiben tanul a legtöbbet, és ebben a spontán, természetes folyamatban a mese szerepe felbecsülhetetlen. Hatása van a gyerek beszédfejlődésére, képzelőerejének alakulására, érzelmi gazdagodására, szociális kapcsolatainak fejlődésére.
„A gyermek és a neki mesélő szülő között olyan kapcsolat teremtődik, amely nélkül nem érdemes élni, és azt a szülőt, aki nem tudja, milyen fontos ez, rá kellene kényszeríteni arra, hogy meséljen a gyermekének.” Lázár Ervin
A mese sokrétű, gazdag, mély értelmű műalkotás. A gyerek a mesén keresztül megtanulja felismerni az események közötti összefüggéseket, megtanulja értelmezni a történeteket, és átlátni az egyszerű emberi kapcsolatokat.
A mesékben olyan szélsőséges jellemek fordulnak elő (vagy jó, vagy rossz), akik így, a valóságban ugyan nem jelennek meg, de a gyerek később mégis találkozik a mesékből megismert fogalmakkal, pl. szegénység, gazdagság, öröm, harag, barátság, jóság, gonoszság, butaság, okosság stb. A gyermek szimpatizál a jókkal és megtanulja felismerni a negatív szereplőket. A mesék morális történetek, erkölcsi tanulságtételként szolgálnak a gyermek számára, hiszen a mesékben a jók törvényszerűen elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig megkapják méltó büntetésüket.
A mese szerepe, fontossága, hatásai
Ha inger gazdag környezettel társul, a mese fejleszti a gyermek fantáziáját. A mesehallgatáskor képi alátámasztás nélkül, a saját képzelőerejére támaszkodva követi a mesét, és a hallottak alapján alakítja ki a figurákat és a jellemeket.
Szórakoztat és nevel egyszerre, a gyermek átéli a veszélyt, az örömöt, mert a mese hallgatásakor ő is a mese részévé válik.
Tanít az életről és segíti a gyermek énképének alakulását.
Segíti a gyermek szókincsének bővülését és biztosítja a nyelvtani szerkezetek gyakorlását. A szókincs aktivizálásához többszöri meghallás szükséges, ebben sokat segítenek a mesék.
A mese fontos, mert a gyermek érdeklődése még olvasni nem tudó korában felkeltődik az írott világ iránt.
Statisztikai adatok szerint a gyermekek ma kevesebb időt töltenek szüleikkel, mint régen. Ugyanakkor azokban a családokban, ahol még jelentős a közös beszélgetések szerepe, ahol a szülők még mesélnek, a gyermek megtanulja másként értelmezni az elmondottakat; és később ő is másként mesél majd, mint az a gyermek, ahol nem beszélgettek, nem meséltek a családtagok.
Gyermekorvosok kutatásai szerint, azoknak a kicsiknek, akikhez mesélnek szülei, jobb az immunrendszerük, kevésbé hajlamosak a megbetegedésekre. A gyermekkori -főleg fertőző- betegségek az érzelmi megterhelés miatt legyengült szervezetet érik erőteljesebben, ez ellen védelmet nyújthat a családi meserituálé.
Nagyon fontosak a közösen kitalált történeteket, ahol a gyermek és a szülő közösen alakítja ki a szereplőket, és közösen fűzi az eseményeket. Az esti mese keretében fel lehet oldani a napi események által felgyülemlő feszültségeket is. A gyermek számára fontos helyzeteket mesélhetünk el ekkor, mintha mással történt volna meg.
Modern versenytársak
Mai kultúránkban a tévé és a számítógép erős versenytársa lett a mesemondásnak. Ha a szülőnek nincs ideje, vagy kedve gyermekének mesélni, vagy gyermekével foglalkozni, bekapcsolja a tévét, vagy betesz egy videofilmet. Ezért napjainkban egyre több kisgyermek egyáltalán nem találkozik mesékkel; vagy csak olyan film- és TV-feldolgozásokat lát, melyek között nagyon sok eltorzított történet található. A mesefilmet néző kisgyermek csupán befogadó lehet, mert hiányzik a közös mesélés –egyszer hallgató vagyok, egyszer mesélő – interakciós varázsa. Ezen túl a videofilm semmiképpen nem helyettesítheti a szöveges mesét; csak az olvasottak/hallottak fejlesztik a nyelvi érzéket, csak azok gyarapítják a szókincset és a gyermeki képzelőerőt.
Az óvodáskorú kisgyermek élete akkor gazdagodik, ha képzelőereje tágul, ha intellektusa, kommunikációs készsége fejlődik, ha képes érzelmeiben eligazodni, és problémájára megoldást találni. Ebben támogatóink a mesék.
Az óvodai nevelésben régen is az volt, és ma is jelentős a mese szerepe. A változás az otthoni élet és hozzáállás átalakulásában van. Biztatjuk a szülőket, hogy ne múljon el nap, rohanó világunkban sem mese nélkül!
___________________________________________________
Forrás:
Kiss Andrea
gyógypedagógus-logopédus
speciális pedagógia szakos tanár szakpedagógus
Óvodai nevelés LIX. évfolyam 6. szám
Ez is érdekelhet
Termékek: Mesekönyvek és esti mesék
Az apák elképesztő hatása gyerekeik érzelmi intelligenciájára
